Egy gyöngy minőségének meghatározása az alábbi tényezők kombinációjával történik. A legfontosabb szempont a luster és a felület tisztasága.
LUSTER / LÜSTER
FELÜLET TISZTASÁGA
MÉRET
FORMA
SZÍN – ORIENT
GYÖNGYHÁZRÉTEG VASTAGSÁGA
A legfontosabb szempont a luster, németesen lüster. Ha egymás mellé teszünk egy jó minőségű tenyésztett gyöngyöt és egy gyöngyimitációt azt tapasztaljuk, hogy az utóbbinak csillogó fénye van, míg az előbbinek selymes. Ennek a selymes, belső fény (luster) kialakulását az alábbi ábra szemlélteti.
A belépő fénysugár az egyes rétegekről részben visszaverődik, részben pedig továbbhalad. Az eltérő anyagsűrűségek miatt a fénysugár terjedési sebessége minden egyes rétegben eltérő és emiatt megtörik, e fénytörési jelenség okozhatja akár egy csiszolt kagylóhéj, vagy egy gyöngy színjátékát, amit orientnek nevezünk.
belépő fénysugár kilépő fénysugár
A fénysugár halad tovább a következő rétegeken keresztül
A fenti ábra a gyöngyházréteg kialakulását is mutatja. A méreteken kívül annyiban különbözik egy ház falszerkezetétől, hogy ott a téglák négyzet-alapúak, míg a gyöngynél hatszögletűek. A háznál habarcs köti össze a téglákat, a gyöngynél a proteines anyag, a konkin.
Az esetek többségében minél vastagabb a gyöngyházréteg, annál nagyobb a gyöngy lusterje.
Mivel a gyöngyházréteget sokszor nem egyforma vastagságú rétegek alkotják, így előfordul, hogy egyik helyen vastagabb, másik helyen vékonyabb. Néhol pedig olyan vékony, hogy szinte nincs is luster, csupán egy kis matt felület. Erre mondjuk, hogy a gyöngy kacsint amikor körbe forgatjuk.
A minőség másik fontos eleme a felület tisztasága, azaz hogy szabad szemmel látunk-e a gyöngy felületén hiányosságokat: dudorokat, repedéseket, bemélyedéseket és ha igen, ezek a gyöngy felületének milyen hányadára terjednek ki. Szabad szemmel nézve a gyöngy felülete teljesen sima. Hogy ez mennyire nem igaz, úgy állapíthatjuk meg, hogy a gyöngyöt az alsó fogunkra merőlegesen mozgatjuk. Érezzük, hogy recés, olyan mintha finom homokkal lenne bevonva. Az esetek többségében így tudjuk legegyszerűbben megállapítani, hogy gyöngyimitációról van szó, vagy nem.
Míg a természetes gyöngy (igazgyöngy) tömegét mérik, addig a tenyésztett gyöngynek az átmérőjét.
Formájuk szerint megkülönböztetünk kerek – fél-kerek – fél-barokk és barokk gyöngyöket. Kereknek nevezzük azt a gyöngyöt, melynek átmérőbeli eltérése nem haladja meg a 2%-ot. A fél-kerek gyöngy átmérőbeli eltérése 2 és 5% között van, amennyiben ez az eltérés 10%-ot meghaladja és a gyöngynek forgástengelye van, akkor fél-barokknak nevezzük. Ha nincs forgástengelye, tehát amorf, akkor pedig barokk. A fél-barokk formán belül a kereskedelem számos olyan jelzőt használ, mely a gyöngy formáját pontosítja, így pl. button, pear, circlé, stb…
A gyöngy történelme folyamán az emberek kerek gyöngyökért sóvárogtak, ami nem csoda, mivel az volt a legritkább és legértékesebb. A 20. században azonban új korszak kezdődött: a nukleuszos beültetés lehetővé tette a nagy mennyiségű kerek gyöngyök létrejöttét. Az első gyöngyök legnagyobb része kerek volt a nagyon vékony gyöngyházréteg miatt.
Felmerül a kérdés: mi határozza meg a gyöngy formáját: Az első látásra a válasz egyszerűnek tűnik: nukleuszos beültetésnél kerek, míg hámszövetesnél nem-kerek gyöngy jön létre. A valóság ettől kicsit eltér. Az ugyan igaz, hogy vékony gyöngyházrétegű gyöngyök általában kerekek, viszont ahogyan vastagszik a réteg, a végső forma bármi lehet. Számos tényező fogja meghatározni a gyöngy formáját. Talán a legérdekesebb a fél-barokk gyöngy létrejötte. Még 1994-ben feltettem ezt a kérdést egy japán beültetőnek egy francia polinéz gyöngyfarmon. Gondolkodás nélkül válaszolt: „azért, mert forog a gyöngyzsákban…”Ugyanezt a véleményt később számos gyöngyfarmertől hallottam, amíg 2005-ben egy kutatócsoport be nem bizonyította.
Fél-barokk Tahiti gyöngyök
Hámszövetes beültetés rendszerint barokk, fél-barokk, fél-kerek gyöngyöket hoz létre, azonban a legújabb fejlesztések segítségével teljesen kerek formát is sikerült elérni.
A gyöngy színe három tényezőből tevődik össze:
- Testszín – a gyöngy alap, vagy domináló színe, mely lehet semleges, így fehér, szürke és fekete, továbbá semleges-közeli, így ezüst, krém és barna, valamint számos különböző színárnyalat. A G.I.A. rendszere 19 árnyalatot különböztet meg
- Másodlagos szín – míg minden gyöngynek van alapszíne, másodlagos színnel már ritkábban rendelkeznek. Leginkább a Tahiti, valamint a japán kashumi és amerikai frissvízi gyöngyöknél tapasztalhatjuk.
- Nagyon ritkán egy szivárvány-szerű jelenséget -orient- tapasztalhatunk a gyöngy felületén, ennek kialakulása a fenti ábra szerint, tehát a gyöngy felületéről közvetlenül, valamint az egyes rétegekről visszaverődött fénysugarak kölcsönhatása eredményeként jöhet létre. Minden esetben értéknövelő tényező.
A gyöngy színe és értéke között nincs állandó összefüggés, ugyanis az függ a gyöngy típusától, egyes kultúrák szín-preferenciájától, marketing tevékenység sikerességétől, stb.
Eddig nem sikerült egységes, a gyöngyök minőségét meghatározó rendszert kidolgozni. A legtöbb gyöngytermelő az A-s rendszert alkalmazza, ahol a AAA jelenti a legjobb, míg az A jelenti a legsilányabb kategóriát. Az A-B-C-D –rendszert főleg a déltengeri és Tahiti gyöngyöknél alkalmazzák, ahol az A jelenti a legjobbat, míg a D a legrosszabbat. Előfordul, hogy egy gyöngy minősége két osztály közé esik, ilyenkor + vagy – jelet használnak, pl. AA+, vagy B+
A nagyon ritkán előforduló kivételes minőségű gyöngyökre mindkét rendszer külön kategóriát használ: Japánban az AAA-minőség feletti gyöngyökre használják a Hanadama-t, míg az A-B-C-D-rendszernél az un. Gem-quality-t.
A gyöngy minőségének megállapítása a fent említett szempontok együttes értékelésének eredménye. Van, aki a felület tisztaságát, van, aki a lustert, és van, aki az orientet tartja fontosabbnak. Mivel a létrejött gyöngyök túlnyomó része csak alacsonyabb minőségi kategóriába sorolható, az eltelt 100, de különösen az utóbbi 30 esztendő során számos eljárást dolgoztak ki a minőség javítása érdekében. Ezekkel később, a gyöngyök utólagos kezelése menü-pontban fogok foglalkozni.
Az Amerikai Gemológiai Intézet(G.I.A.) az alábbi minőségi osztályokat használja:
Top Gem: hibátlan felület, különlegesen erős luster és kiváló orient
A minőség: a felület 10%-nak kisebb felületén vannak hibák, szép luster és orient.
B minőség: a felület 10 és 30%-a között vannak hibák, jó luster és orient.
C minőség: a felület 30 és 60%-a között vannak hibák, közepes luster és orient
D minőség: a felület több, mint 60%-n vannak hibák, alig van luster és nincs orient.
Ez utóbbit annyival egészíteném ki, hogy bármilyen szép lusterje is van egy D-osztályú gyöngynek, de felületének több, mint felét hibák borítják, az ékszerkészítésre nem alkalmas.