A gyöngytenyésztés története

Említettem, hogy milyen sok kagylót kellett feláldozni, hogy valamelyikben találjanak gyöngyöt. A technika fejlődését a búvárok is felhasználták: először csövön vezették le a levegőt, majd a búvárkészülék alkalmazásával hosszú időt tölthettek a víz alatt. A gyöngyöt évezredek óta tisztelő kínaiak már évszázadokkal ezelőtt próbálkoztak azzal, hogy ne számtalan kagyló elpusztítása árán legyen gyöngyük, ezek azonban kisebb kezdeti sikerek után abbamaradtak. Majd a 19. század végén az ausztrál William Saville-Kent kidolgozta az első használható beültetési eljárást és az első mábét 1891-ben be is mutatta Londonban két évvel azelőtt, hogy Kokichi Mikimoto az első öt darab mábéját elkészítette. Saville-Kent mindenkinek büszkén mesélt a munkájáról. Említette, hogy a teljes gyöngy tenyésztési eljárását is már kidolgozta. Ebben az időben két japán (Mise és a tengerbiológus Dr. Nishikawa) jelent meg azon a kagylótelepen, ahol Saville-Kent volt a szakmai vezető. Két év mulva Saville-Kent meghalt (1906) és minden feljegyzését a gyöngyfarmjával együtt eladták, majd 1907-ben Mise és Nishikawa külön-külön bejelentették gyöngytenyésztési szabadalmaikat, de anyagi gondok miatt ők is eladták (1911) Mikimotonak, aki aztán 1916-ban az eljárást szabadalmaztatta. Mikomoto számos technikai eljárást fejlesztett ki, melyeket a gyöngytenyésztés azóta is alkalmaz. Természetes, hogy a gyöngytenyésztés az ő nevéhez fűződik. Ami érthetetlen és sajnálatos, hogy Saville-Kent soha nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna. Nagyon ritkán találhatunk egy gyöngyről írt cikket, ahol megemlékeznének róla.

A tenyésztett gyöngy a két világháború közötti rövid, békés időben sok problémát okozott, hiszen az igazgyöngynek óriási konkurrenciát jelentett, a harmincas években a párizsi gyöngytőzsdén rohamosan vesztett az értékéből. Ehhez hozzájárult még a Wall Street-i tőzsde-krach, valamint az olaj megjelenése a Perzsa Öbölben. Majd kitört a 2. világháború és a vesztes Japán fia, Mikimoto életének legsikeresebb fejezete kezdődött: a megszálló amerikai katonák mit is vihettek volna haza kedveseikek, mint gyöngyöt….Mikimoto 96 éves korában halt meg 1954-ben, nem sokkal halála előtt egy újságíró megkérdezte tőle, hogy minek köszönheti e hosszú életet, amire ő azt válaszolta: „hát annak a két darab gyöngynek, amit naponta bekapok”. Nem csupán kiváló szakember, de kiváló üzletember is volt.

A kagyló tömegének pusztítása így véget is ért. A műanyagok megjelenésével nem volt szükség a kagylóhéjra, a gyöngyöt pedig az új eljárással lehetett tenyészteni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az un. igazgyönggyel nem találkozhatunk. Dehogynem. Néhány országban (pl. Bahrain) eleve tilos a tenyésztett gyöngy forgalmazása. Jóllehet az olaj megjelenése annak idején végett vetett az arab világ gyöngylelőhelyeinek, az utóbbi két évtizedben a környezetvédelem fejlesztése jót tett a gyöngykultúrának. Irak D-K-i részén fekvő Basrán, valamint több Dél-Amerikai ország, Kelet-Afrikai és indiai szigeten találunk igazgyöngy kultúrát, viszont ezek összes mennyisége a világ teljes tenyésztett gyöngy mennyiségének mindössze néhány milliomod részét teszi. Ékszerboltokban gyakorlatilag nem kaphatóak, aukciókon viszont igen.