A Tahiti gyöngyök tenyésztése a Tuamotu és Gambier szigetcsoport alacsonyan fekvő korall-atolljain történik. Évmilliókkal ezelőtt kialudt vulkánok kráterére a korall fokozatosan lerakódott. Ezek az atollok hasonlítanak egy pezsgőspohárhoz: kívűl a nyilt tenger, belül a 30-40 méter mély laguna, az élet pedig a keskeny peremen zajlik. A világon 400 ilyen atoll található, ebből 84 Francia Polinézián.
A laguna tápálékban gazdag vize kedvező környezetet biztosít a kagylók fejlődése számára. A planktonban és ásványi sókban gazdag tápanyagok az óceán mélyéről érkeznek. Vannak nyitott és zárt atollok. Mindkét esetben a tengervíz akadálytalanul bejut a lagunába, ugyanis nyitott atollnál ez eleve nem probléma, zárt atollok esetében pedig a felületen lévő átfolyások teszi lehetővé a tengervíz bejutását.
Mi szükséges a Tahiti gyöngy tenyésztéséhez?
Kagylók, pontosabban nagy mennyiségű fekete-ajkú kagyló. A természetes kagylópopuláció kimerülése miatt kagylólárvákat kell felfogni és azokat felnevelni, amíg el nem érik a beültetéshez szükséges két éves kort. E célból műanyagból készült pászmákat engednek le a víz felszínén bójákkal fenntartott kötelekről. A kagylólárvák ezekre a pászmákra lerakódnak és ott fejlődnek. 8-9 hónap múlva ezeket a pászmákat felhozzák. A fiatal fekete-ajkú kagylók mellett számos más kagyló is letelepedett, ezeket eltávolítják, majd a feketeajkúakat különválasztják és megtisztítják.
Ezután felfűzik ezeket és egy műanyaggal bevont fémhálóból készült kosárba (un. csirkeháló) helyezik. Ennek az a lényege, hogy védelmet kapjanak a rájuk leselkedő számos ellenségtől, így többféle hal- és szivacsfajtától, kagylófúró kagylóktól, polipoktól, stb.
Nukleusz. E célra hagyományosan egy amerikai édesvizű kagylófajta a legalkalmasabb. Ezek az un. disznólábújj kagylók és a Mississippi folyóban találhatóak. A kagylót először kis kockákra darabolják, majd pedig dobban kerekre csiszolják. Sajnos e kagylófajta egyre ritkábban fordul elő, így a gyöngyfarmerek már régóta keresnek más lehetőséget (pl. Dél-kelet-Ázsiai folyókban lévő kagylókból), de ezek a kísérletek nem igazán sikeresek. A nukleuszokat 6 és 12 mm közötti átmérőben gyártják. A közelmúltban japán szakemberek kikisérleteztek egy génkezelési eljárást, mely segítségével a nukleusz „testbarátabbá” válik, tehát kisebb a valószínűsége, hogy a beültetés után a kagyló kidobja magából. Igaz, a színe a megváltozik, de ez lényegtelen.
Berendezések, épületek. A legfontosabb az un. beültető ház, ahol a fő tevékenységek zajlanak: a kagylók tisztítása, befúrása, beültetése, a gyöngy kivétele és a kagylók rövid ideig történő tárolása. Rendszerint sekély vízben cölöpökre építik. Továbbá egy bizonyos nagyságú vízfelületre van szükség a lagunában hosszú kötelek számára, melyeket bóják tartanak a víz felszínén és a laguna fenekén lévő vasbetontömbökhöz kötve nem tudnak elsodródni. Ezek a kötelek tartják úgy a kagylólárvagyűjtő pászmákat, mind a kagylókat a beültetési és aratási időszak között. Ezeken kívül a szárazföldön külön épületekre van szükség az anyagok, berendezések, gépek tárolására, a személyzet elszállásolására. Az elektromos áram termelését generátorokkal és/vagy szolár-cellákkal oldják meg, mely utóbbiakhoz nagy kapacitású akkumulátorok csatlakoznak. Szükség van még nagy műanyagtartályokra, melyekben a felfogott esővizet tárolják, csónakra, üzemanyagra.
Beültető. Francia Polinézián a gyöngytenyésztés kezdetétől (1962) húsz éven keresztül a beültetést kizárólag japán szakemberek végezték. Jóllehet nagyon féltékenyen vigyáztak titkaikra, egyre több bennszülött elsajátította ezt a tudományt, ami nincs könyvekben leírva és nem tanítják iskolában. Tökéletesen kell ismerni a kagyló anatómiáját, nagyon sok türelemre és kézügyességre van szükség. Annak érdekében, hogy valaki ezt elsajátítsa, sok ezer kagylót kell feláldozni.
A beültető szerszámai.
Most pedig nézzük meg, hogyan megy végbe az első beültetés. Ez egy igazi sebészeti beavatkozás, a tudás és kézügyesség mellett speciális eszközökre van szükség.
A beültetendő kagylókat leveszik a hosszú kötélről és behozzák a beültető házhoz, ahol alaposan megtisztítják. Egy speciális szerszámmal az egyik alkalmazott óvatosan szétfeszíti kissé a kagylót és egy kis ékkel kitámasztja. Majd behelyezi egy kosárba.
Az első beültetés előtt egy egészséges kagylót fel kell áldozni. A belső gyöngyházfelület peremének színe legyen lilás, zöldes, kékes. Miután a beültető teljesen szétnyitja a kagylót, a hámszövet külső széléből kivág egy 5-10 cm hosszú, 2-3 mm széles csíkot. Ezt egy fadeszkára helyezve 2-3 mm-es kis darabokra vágja. E kis hámszövetdarabkák fogják majd a gyöngyházrétegeket kiválasztani. Egy donorkagylóból kivágott hámszövet 50-60 kagyló beültetésére elegendő. Nagyon fontos, hogy a hámszövet ne száradjon ki, azt állandóan nedvesen kell tartani.
Időközben az első kosár megtelt előfeszített kagylókkal és odaviszik a beültetőhöz. Az egy szerszámmal megfogja az elsőt, ráhelyezi a kagylótartóra, majd egy kilincsművel ellátott kis tágító szerszámot behelyez a kagyló két ajka közé. Miután megtalálta a kagyló ivarszervét, azt szikével bevágja, majd egy kis hámszövetdarabkát valamint egy nukleuszt helyez be az üregbe. Fontos, hogy a nukleusz és a hámszövetdarabka szorosan egymáshoz érjen. Ez egy olyan követelmény, ami szemmel sokszor nem ellenőrizhető, hihetetlen ügyesség kell hozzá. Majd kiveszi a tágító szerszámát és a kagylót visszateszi a kosárba. Az egész művelet kevesebb, mint egy percet vett igénybe. Még gyorsan két kis lyukat fúrnak a kagyló csuklórészébe, valamint egy műanyagzsineggel egy színes kötélhez, vagy más farmokon un. kengurukosarába rögzítik. A kagylók rövid ideig bírják tengervíz nélkül, ezért nagyon fontos, hogy a fenti műveletek minél gyorsabban végbemenjenek. Először a beültető ház alatti sekély vízbe helyezik őket, majd a következő napokban visszakerülnek a hosszú kötelekre, ahol két évet eltöltenek.
Mi történik a kagylóban beültetés után?
Sajnos sok kagyló nem éli túl a beavatkozást és sok másik kilöki magából a nukleuszt. A génkezelt nukleuszok alkalmazásával a kilökés aránya javult. Ha a beültetés sikeres volt, egy különleges folyamat megy végbe a kagylóban: az első hónapban a hámszövet elburjánzik és fokozatosan körbeveszi a nukleuszt, azon egy un. gyöngyzsákot képez. A zsák ezután kiválaszt egy szerves vegyületet, a konkinnek nevezett proteint és az aragonitnak nevezett kalcium-karbonát kristályokat kis lapocskák formájában elhelyezi az konkin térhálójába. Ez tehát a gyöngyház anyaga, ami 0,3-1,0 mikronos koncentrikus rétegenként beburkolja a nukleuszt. A rétegek vastagsága, finomsága, a rétegfelvitel intenzitása nagy részben a víz hőmérsékletétől függ. Ha a seb gyorsan begyógyul és a gyöngyzsák teljesen körbeveszi a nukleuszt, nagy a valószínűsége annak, hogy szép, kerek gyöngyöt kapunk. Ha nem, a gyöngyházrétegek másképpen alakulnak, így a gyöngyök formája is különböző lesz, fél-kerek, fél-barokk, vagy barokk.
Aratás
Ha nem pusztított se hurrikán se vírus, elérkezett a gyöngytenyésztés legizgalmasabb része, az aratás. Ekkor derül ki, hogy a befektetett munkát és pénzt siker koronázza-e. Maga az aratási folyamat nagyon hasonlít a beültetéshez: a kagylókat leveszik a hosszú kötelekről és a beültető házhoz viszik, ahol megtisztítják és átadják a beültetőnek.
Három eset fordul elő:
- az átlátszó gyöngyzsák egy gyöngyöt tartalmaz
- előfordul, hogy a nukleuszt ugyan kilökte magából a kagyló, a hámszövetdarabka viszont benne maradt. Ilyen esetben is megindulhat a kiválasztódási folyamat, melynek eredménye a keshi.
- se gyöngy, se keshi
A gyöngy kivételéhez az ivarszervet kissé be kell vágni, akárcsak beültetéskor. Majd a beültető kissé rányom a gyöngyzsákra és a gyöngy kijön. Amennyiben szép, kerek gyöngyöt kapunk és a kagyló teljesen egészséges, a beültető kiválaszt egy, az előbb kivett gyöngytől valamivel nagyobb átmérőjű nukleuszt és azt behelyezi a gyöngyzsákba. Ezt a folyamatot nevezzük második beültetésnek, melyet majd a harmadik követhet.
Előfordul, hogy a nukleuszt ugyan kilökte magából a kagyló, a hámszövetdarabka viszont benne maradt. Ilyen esetben is megindulhat a kiválasztódási folyamat, melynek eredménye a keshi.
Amennyiben a kagyló se gyöngyöt, se keshit nem tartalmazott, de egészséges, ismét sor kerülhet beültetésre. Ha nem, akkor késsel átvágják. A kagylóhéjat eladják, amiből gombokon kívül számos bizsuékszert gyártanak. Az utóbbi időkben a kozmetikai ipar is lelkes vásárló, ugyanis számos célra felhasználják az un. gyöngykagylóport.
